A kerek évfordulót május 24-én egy konferenciával ünnepelték, melyen arra is fény derült, hogy a helytörténeti gyűjtemény immáron Tomori Lajos Múzeumként folytathatja munkásságát. A város történetéről Heilauf Zsuzsa helytörténész mesélt a Rádió Orientnek.

Budapest ötödik legnagyobb kerülete 1950-ben jött létre két település egyesítésével, azonban Szentlőrincet már a középkorban is emlegették, amikor uralkodói birtokok közé tartozott. A török harcok után aztán elpusztult, és sima pusztaként foglalt csak helyet, melynek széle a pesti Határ útig terjedt. Olyan határkövek, melyek egyik oldalán a „Pest”, másikon a „Szentlőrinc” szerepel, a mai napig láthatóak, akár 1938-ból is.

Grassalkovich birtokába 1926-ban került a település, aki ekkoriban olyan sváb lakta falukat telepített még, mint Vecsés vagy Soroksár. Szentlőrincen faluközpont ugyan nem létesült, uradalmi központ azonban igen, ahol egy majorságot hoztak létre templommal, és egy kisebb kastéllyal. Az 1700-as évek végén az a Mayerffy Xavér Ferenc vette bérbe, és virágoztatta fel a települést, akiről később Ferihegyet is elnevezték. Felújíttatta a templomot, a kápolnába pedig új harangot készíttetett, mely a mai napig megtekinthető, rajta Mayerffy és családtagjai neveivel.

1948-ban a település helyén is folytak harcok, főként a vasútvonalat védték itt csapatok. Újkori története az 1900-as évek második felében kezdődött, amikor árverésen több kiemelkedő személyiség – például Eötvös Lóránd vagy Puskás Tivadar – is vett magának itt telket vagy villát. Az oktatás már a majorsági birtokokban megindult, az első önálló, emeletes iskola pedig 1903-ra készült el, ám a nagy igény miatt 1919-ben fel kellett húzni rá egy második emeletet is. A katolikus kápolna 1910-ben került átadásra, s Heilauf Zsuzsa elmondta, hogy minden fejlesztést a lakosság számához és igényeihez igazítottak már ekkor is.

Pestszentimrével együtt 1890 körül nagyjából ezerre becsülték a két település lakosságát, ehhez képest 1990-re ez megszázszorozódott, amikor is 106.000 embert számláltak a kerületben. Létszámuk most is hasonló, 5 nagy lakótelep, és jelentős kertvárosi övezetek is tartoznak a Székesfehérvár méretű kerülethez.

Pestszentlőrinc mondhatni, kényszerből lett város, ugyanis Kispesttel osztoztak az egykori Szentlőrincpuszta területén, s a beolvadás helyett inkább a várossá válás mellett döntöttek, amihez minden feltétel adott volt. Az első próbálkozást erre 1933-ban tették, sikerrel azonban csak három évvel később, 1936-ban jártak.

A május 24-ei konferencián külső szemlélők és helyiek is felszólaltak. Megidézték a várossá válás, és az első esztendők krónikáját is, de szó esett a nők szerepéről is az irodalomtörténelemben. Heilauf Zsuzsa egy 1937-ben megjelent helyi lap alapján tartott előadást a városfejlesztési stratégiákról és lehetőségekről. A polgármester első sorban a közönséghez szólt, és arra biztatta őket, hogy aktívan vegyenek részt a városfejlesztésben, és osszák meg elképzeléseiket a különböző fórumokon, akár az interneten keresztül.

(orientpress.hu)