A százmilliós nagyságrendű költségvetési csalással vádolt Simon Gábor, az MSZP egykori elnökhelyettese ellen zajló büntetőperben hétfőn a tanúk egyike azt állította, hogy a néhai Welsz Tamástól kapott Simon-dosszié tartalmazott egy MSZP-s „használati utasítást” is arról, hogyan kell „ekézni„ az ellenzéket”, miként kell „piszkálódni és áskálódni” a Fidesz ellen.

A Fővárosi Törvényszéken folytatódott hétfőn Simon Gábor, az MSZP egykori elnökhelyettesének büntetőpere. A bíróság beidézte Horthy Andreát, Welsz Tamás egykori élettársát is, a nő azonban nem jelent meg a tárgyaláson, Simon Gábor felesége pedig törvényi lehetőségével élve megtagadta a vallomástételt.

Válaszolt azonban a bíróság kérdéseire Welsz Tamás ügyvédje és érdi szomszédja. Ismert, hogy Simon az ügyészség szerint 2014-ben segítséget kért az azóta elhunyt vállalkozótól, Welsz Tamástól.

A kétes hírű Welsz régebb óta ismerte a politikust, s a vádirat szerint azt ígérte, mindent megtesz, hogy legalizálja annak külföldön rejtegetett vagyonát, emellett egy hamis bissau-guineai útlevelet is szerzett Simonnak, amit az egykori MSZP-s elnökhelyettes édesanyjának leánykori neve után Gabriel Derdák névre állítottak ki.

A vád szerint Simon 2008 és 2012 közt vagyon­nyilatkozatában csak az országgyűlési képviselői és államtitkári jövedelmét tüntette fel, ugyanakkor ez idő alatt más országban nyitott bankszámláin több száz millió forintnyi, ismeretlen forrásból származó devizát helyezett el, ami után nem fizetett személyi jövedelemadót és egészségügyi hozzájárulást. Ezzel 120 millió forintnyi kárt okozott a költségvetésnek, amit az eljárás folyamán azóta megtérített.

P. István, a hétfőn meghallgatott egyik tanú húsz éve lakott Welsz mellett, 2014 januárjától némi pénzért cserébe őrizte a néhai üzletember portáját. A vállalkozó később átadott neki egy paksamétát, amelyet a szomszéd csak Welsz halála után nyitott ki.

A dossziékban Simon Gábor aláírásával ellátott dokumentumok – biankó papírok, banki szerződések és az ezekhez tartozó jelszavak, a XVIII. kerültei ingatlaneladásokról szóló iratok – voltak, ezeket az átolvasás után átadta a nyomozó hatóságoknak. A tanú szerint a Simon-dosszié tartalmazott egy „MSZP-s használati utasítást” is arról, hogyan kell „ekézni az ellenzéket”, miként kell „piszkálódni és áskálódni” a Fidesz ellen.

Arra nem tért ki a tanú és a bíróság sem kérdezte, hogy kinek a szerzeményei voltak a politikai jellegű tanácsok. A tanú szerint Welsz elmondta neki, hogy bissau-guineai útlevelet akart intézni Simonnak, mert „az szükséges a pénz eltüntetéséhez”. Welsz P. Istvánnak arról is beszélt egy hónappal halála előtt, hogy „baromság” az, ami a sajtóban megjelent, miszerint Simon hamis útlevéllel fizette be a pénzt a Magnet Bankba. A tanú szerint Welsz dicsekedett neki azzal, hogy még nem készült el Simon útlevele, a pénzt ő maga „intézte el”.

Welsz ügyvédje tanúvallomásában elmondta, hogy 2009-től négy és fél évig, a férfi márciusi haláláig dolgozott az üzletembernek. M. Gábor szerint Welsz nem volt politikusok vagyoni tanácsadója, azonban törekedett politikai kapcsolatok kiépítésére jobb- és baloldalon egyaránt, hogy egyfajta védőhálót, „licencet” alakítson ki a legalitás határmezsgyéjén egyensúlyozó tevékenységére.

Welsz munkája a tanú szerint „a legendák felépítésére épült”, s emiatt természetes volt, hogy hazudott a hatóságoknak is, mi több, saját élettörténetét is rendszeresen hamisította. M. Gábor szerint Welsz sok embernek volt „vagyoni tanácsadója”, őt „egy bizonyos üzleti kör” adta kézről kézre.

Vigh Dániel (magyaridok.hu)