Csúsztatások és hazugságok jelentek meg a fél magyar sajtóban, a csak Taigetosz-törvényként emlegetett köznevelési törvényről. Ugyanis szó sincs arról, hogy a különféle tanulási nehézségekkel küzdő – a köznyelvben “diszesként” emlegetett – gyerekeket a jövőben osztályoznák.

„Csendben elfogadták a Taigetosz-törvényt” – ezzel a címmel söpört végig a Népszava írása a fél magyar sajtóban. A lap azt írja: egy minapi törvénymódosítás „2018-tól például megszünteti annak a lehetőségét, hogy a tanulási nehézséggel (például diszkalkulia, diszlexia enyhébb formáival) küzdő gyerekek bizonyos tantárgyak esetén felmentést kapjanak az osztályzás alól.” Ez pedig egész egyszerűen nem igaz.

Hivatkozásul idézik az ilyen sorsú diákokkal foglalkozó civilek véleményét, akik szerint a módosítások százezres nagyságrendben tehetik tönkre gyerekek jövőjét, hiszen azokat is hátrányba hozzák, akik bár a legtöbb tárgyból kiválóan teljesítenek, valamelyik tantárgy esetében nem fejlődnek az elvártak szerint. Ha nem kaphatnak felmentést, megbuktathatják őket, holott a fejlődési nehézségek türelemmel és megfelelő fejlesztéssel idővel leküzdhetőek lennének.

Ezek után Dragomán György író is megszólalt a közösségi oldalon. „Nagyon fáj, hogy azt olvasom, a parlament nagy többséggel szavazta meg azt a törvényt, ami megfosztja a segítségtől a diszlexiás, diszkalkuliás és más tanulási nehézségekkel küszködő gyerekeket. A saját példám talán megmutat valamit abból, hogy meddig juthat az ember, ha segítik és elfogadják, és nem megnehezítik az életét.” – írja a valasz.hu.

Érdekes módon azonban a törvénymódosítás szövege nem erről árulkodik. A lényeg a következő: vannak a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő (BTMN) gyermekek.

Az a diák minősül SNI-tanulónak, aki mozgásszervi, érzékszervi (látási, hallási), értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral küzd.

BTMN-tanulónak pedig azokat nevezik, akik az életkorukhoz viszonyítottan jelentősen alulteljesítenek, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzdenek, közösségbe való beilleszkedésük, továbbá személyiségfejlődésük nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősülnek sajátos nevelési igényűnek.

A két státusz közti alapvető különbség, hogy a sajátos nevelési igényből, fogyatékosságból fakadó problémák fejleszthetőek, de meg nem szüntethetőek. Ezzel ellentétben a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség esetén a problémák megfelelő fejlesztéssel szignifikánsan csökkenthetőek, vagy megszüntethetőek.

Az oktatási jogok biztosa, Aáry-Tamás Lajos a hvg.hu-nak elmondta a„diszesek” a sajátos nevelési igényű (SNI) kategóriába tartoznak, és erre nem vonatkozik a törvény.