Az élet úgy hozta, hogy fél évvel ezelőtt műtétem volt, és így személyes tapasztalatom lett a magyar kórházi helyzetről. Az étel reggel és este kevés volt, de a minőségével egyszer sem volt gond. Mivel nem fitneszezni mentem, kalóriában elment. Az ebéd többnyire kimondottan finom volt. Én kellemesen csalódtam.

Rossz képeket persze tudtam volna készíteni némelyik ételről vagy főzelékről, de hát valljuk be - főként egy főzelékről - még a profi ételfotósok is nehezen készítenek jó képet. Egyébként a legjobb éttermi kaját is úgy össze lehet kutyulni tíz másodperc alatt, hogy az mosléknak tűnjön. Erről az egészről az iskolai menza jut eszembe: ott is voltak örök kritikusok. De könnyű volt rendezni a vitát, hiszen például sárgaborsó főzelékből így mindig jutott még egy adag. Én pont azt szerettem. A spenót és a sóska szintén mindig az általános gyűlölet tárgya volt. (A sóskát akkor még sajnos nem szerettem.) Az iskolai finomfőzelékkel kapcsolatban viszont még ma is vannak rémálmaim. Mindent összetéve nekem a kórházi kosztról teljesen más véleményem lett, mint egyeseknek.